Amikor beköszönt az ősz, szerintem sokad magammal mormolom az alábbi sorokat... Miért?! Eszembe jut, amióta csak a tanító néni feladta, hogy illik tudni. Anyukámmal tanultam mindig a verseket. Ő arra tanított, hogy mindig képzeljem el, amiről a vers szól. Lássam képekben a szöveg történését. Talán ezért is szerettem meg olvasni...

Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? De szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

...

Címkék: fotó vers család irodalom idézet művészet sztori elmélkedés álomkép

A bejegyzés trackback címe:

https://vale.blog.hu/api/trackback/id/tr582317502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása