Ki nem volt soha még,
Úgy szívből szomorú,
Nem tudja mi a boldogság.
Kit bánat sosem ért,
Ki rosszat alig élt,
Jó sorsát az olyan,
Mért venné komolyan.
Én voltam odalent,
És voltam odafent,
És céloztam a kék eget.
És voltam elesett,
Én éppúgy mint a többiek.

A gyűlölt napokat,
A kétségbeesést
Nem lehet felejteni.
Az emlékeidet 
Magaddal cipeled,
Ha meg is tudtál bocsájtani.
Ki volt már szomorú,
Úgy szívből igazán
És átvészelte bánatát.
Az hangosan köszön,
Ha szembe jön a boldogság.