Gábor keresztfiának a nővérkéje Zsófika szerint így nézek ki:

Ugye milyen aranyos? (Ellenvetésnek helye nincs!) Első pillanattól fogva kedvelem ezt a kislányt. Kölcsönös lehet a dolog - gondolom -, ha már megkoronázott... :) Valahogy úgy érzem, nagyon jól kijövünk. Tökéletesen egyetértettünk a csoki-soron tett látogatásunk során is! Azt még nem tudom, hogy hogyan lett az amúgy barna szememből zöld... De ennek ellenére valami olyat tud Zsófika, hogy eltátottam a számat! A hajamba rajzolt egy kicsi virágot, mondván ez illik még hozzám. Furi, hogy nem a kezembe rajzolta bele. A még furább pedig az, hogy amikor kicsi voltam, Anyukámmal sok kosztümös filmet néztünk, amiket csak úgy hívtunk: a tapétás filmek. Azért, mert mindegyik kastélyban olyan szépséges volt a falon a selyemborítás. Akkor gyakran álmodoztam még arról, hogy visszajön divatba az a nagy ruha, ami földig ér, no meg hogy valaki szépséges frizurákat varázsol majd a hosszú hajamból, amelyet élő virágokkal tesz még érdekesebbé...

Persze mondtam a kicsinek, hogy rajzolja le Gábort is, nehogy már csak én legyek a téma. A Gáborból végül valahogyan róka lett... egy ravasz róka... Mhm... :D Persze én is megpróbálkoztam vele, de mivel még a portré alanyom szerint is "túl szép lett", így azt inkább meg se mutatom. :)