Nem is olyan régen volt egy hét, amikor jó pár régi versenytáncos ismerőssel futottam össze. Tegnap is írt egyikőjük, Ancsa. Emlékszem, anno nagyon fontos volt az életemben a zene és a tánc. Milyen kár, hogy nincs olyan hely, ahova az ember elmehetne este szórakozni és feleleveníteni a tudását. Tánciskolák még vannak, de a táncos bárok nagyon hiányoznak ebből az országból, ahol kulturált körülmények között érezhetné magát jól az ember, amikor épp arra szottyan kedve. Szerintem a középkorúak is vevők lennének rá...
Íme az egyik kedvenc számom:
https://www.youtube.com/watch?v=cq5QjEAF-zY
Amikor ezt meghallom, eszembe jut az az év, amikor Szarvas Tibi próbálta egyengetni lépéseinket, és sokad magammal táncoltam a hatalmas tükörfal előtt, még a régi Kölcsey csodaszép tánctermében. Ilyenkor mindig úgy éreztem, hogy egy csodaszép film az életem...
Ezeket a képeket még a Táncvilágnapi Gálán készítettem, Fanni és Eszterke jóvoltából: