Na a tegnapom tipikusan arról szólt, hogy kell ilyen is - csak hogy értékeljem még az átlagosokat is jobbnak...

A lovacskám - Játék mindent megtett, hogy jót fussunk, de ennek ellenére mégsem vágtáztunk, mert valahogy nem tudtam megmaradni a fenekemen... Magyarán nem ment jól a tanügi. Fájdalomdíjként a könnyű ügetésem már dicséretes volt :)

Játék amúgy nagyon szeret! Már az én felsőmet kezdte el húzogatni, meg simult hozzám edzés után, mint egy kiscica. :) Nagyon könnyedén fut alattam, még Lajos edző is megjegyezte, hogy bizony ez tény. Lehet a múltkori lealmázás (értsd: lekenyerezés) hatott, vagy talán a személyes varázsom?! :D

Ja igen, képzeljétek! Ma megdicsérték a lábamat... De ez már egy másik hosszú történet :)

Szóval mindennek ellenére fejfájós és ügyintézős napom volt, kevéske munkával. Aszem egyre jobban szeretném már, ha sütne a nap. 7végére amúgy is van két meghívásom, talán élek mindegyikkel, de ha rossz idő lesz, hát az nem nyerő kombináció.

Szóval egy beteljesületlen álomból ébredtem, és egy számomra fontos találkozó is elmaradt, mert lebetegedett egy kedves ismerős... Összességében tehát a hiányérzet megmaradt, és bár Nagymami kapros dübbencse 101-esre sikeredett - ami jócskán pozitív irányba tolta a végső átlagot, de ha %-ban kellene kifejezni, akkor mégis azt mondanám, hogy volt a napban -1% és +101% között minden... a vége pedig amolyan... mhm... tudjátok mit? Elmondom zenével:
https://www.youtube.com/watch?v=wQx42GVn6Eo

Címkék: zene család barátság sztori lovaglás állatok

A bejegyzés trackback címe:

https://vale.blog.hu/api/trackback/id/tr631997101

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása