Első jelzőként talán annyit írnék: nagyon helyes... 

Imádom, hogy reggelente elém jön, de leginkább, amikor hozzám bújik. Virágot ugyan még egyszer sem hozott, de ezt elég könnyen megbocsájtottam neki... :) Nagyon kedvébe járok azzal, ha megsimogatom, és eszében sincs elhúzódni, inkább követeli a folytatást! ;) És szinte látványosan besértődik, amikor véget vetek a kényeztetésének. Mint minden számomra kedves férfi, ő is szereti a pocakját...

Szóval házias, imád hízelegni, háláját azonnal és egyértelműen jelzi. Mhm... Hát csoda, hogy vonzódom hozzá?!

Ráadásképpen még jól is néz ki! Bár a házimunkában valszeg sosem segítene, viszont abban biztos vagyok, hogy sosem káromolna vagy szidalmazna, ami egy teljesen nemes vonás a szememben.

Ajaj... mi lesz így velem?!

Segítség! Veszélyben a szívem!

Szeretnétek róla egy fotót?! Micsoda kérdés! :) Mostanra már bizti kilyukad az oldalatok a kíváncsiságtól! Na jó... Holnap! Hiszen minden jóra várni kell ;) Bár lehet ez csak egy buta közhely, és valójában az egész csupán szerencse kérdése. Tudjátok mit?! Mégis legyen inkább ma, ki tudja megéljük-e a holnapot...