A nap híre: Jessica nemsokára meg fog látogatni! :) Pár perce mondta Apa, hogy telefonált a Muci! Komolyan mondom a föld felett lebegek vagy egy méterrel, olyan boldog vagyok! :)

Ezen boldogság hasonlatos ahhoz, amikor megfigyeljük a természet apró szépségeit. Ehhez nem kell utazni, hiszen mindenkit körülvesznek apró szépségek. Persze a hétköznapokban mit csinálunk?! Javarészt észre se vesszük őket. Pedig ott várnak minket. Pont ott, azon az úton, ahol elhaladunk. Íme egy kis szépség. Egy feketerigó, ami barna. :) Na jó, mindenki tudja, hogy a kislány feketerigók barnák. Olyan édesek tudnak lenni! A minap hazafele figyeltem fel erre az átfagyott kis példányra, aki olyannyira fázott, hogy egészen közel engedett magához. Szerencsére volt nálam egy kis csőrére való, így kialkudtuk azt a távolságot, amiből még engedte, hogy fotózzam. :)

Milyen furi, hogy míg mi itthon majd meg fagyunk, kapok egy fotót Vietnámból. Csodaszép ez a virág! A nevét már megtudakoltam... "Hoa mai" :) Szóval ez a fotó nem a sajátom, Marika és Binh küldte. Csodaszép, igaz?!