Egy kirándulás során, egy erdősáv szélén készült ez a fotó. Megfogott az árnyék játéka az elzöldült fatörzsön. Valahogy az aludni készülő világ, a tél közeledtének első jele volt. (Most bezzeg repkednek a mínuszok...) Ha sikerül eljutnom ehhez a fához, meg fogom fotózni tavasszal is, amikor kirügyezik ez az ág. Persze ha nem sikerül, gondolom nem fogtok nagyon bánkódni. :) Igaz is, a téli képről sem csúsztam még le... Mhm.
Asszem találnom kellene valami közelebbi dolgot, amit mind a 4 évszakban megörökítek. Kellene egy fix kivágás, és a képek mégis teljesen különböznének, ámbár a témájuk összekötnék, és egységgé formálnák őket. Ezt így most találtam ki, mint ahogy spanyol fel a viaszt, mert gondolom volt már ember, aki megelőzött ezzel. :) No, meglátjuk, mi lesz belőle! Tiszta állati lenne egy olyan kiállítás, ahol 1 téma 4x van megfotózva évszakonként. Kicsit időigényes - szó, ami szó... :)

 
Drága Sanyi! Képzeld mi történt ma reggel! Felhúzom a redőnyt, és percekig csak álltam mozdulatlanul az ablakban. Szűk résen próbálkozott a fény elérni a retinámat, végül sikerrel. Egyre tisztábban láttam a havas ágakat, mondhatni mélyült a kontraszt, és ekkor egy csapatnyi cinege érkezett a fűzfámra. Egyesével vetették magukat az általad épített kis etetőbe, és lesúlyozva repültek tova. Mindez olyan gyorsan történt, hogy mire észbe kaptam, már csak az egyik kismadárnak a hátát tudtam lekapni Neked. Íme lentebb. Az egész lebilincselő élmény volt! Dehát Te vagy az egyik, aki tudja, mennyire rajonok a kis szárnyasokért! Jut eszembe Thomasnak viszek salátát! :)