Ez a fotóm sajna csak nagyon rossz minőségben készült el. Egyik hajnalban sétáltam egyet. A város még aludt. Havazott. Szinte vágni lehetett a levegő frissességét. A csípős hideg is visszább vette erejét, a szél sem fújt már észak felől, csak nagy pelyhekben hullt az áldás. Kicsit a bánatot is lemosta a szívemről. Esernyő nélkül baktattam, arcomat a prémes kapucnim keretezte csupán. Jól esett a séta, olyannyira, hogy nem futottam haza a gépemért, hogy megörökítsem ezt a szép részletet. A lámpák fénye olyan furán képezte a tiszta havon az árnyékot, hogy azonnal megfogott. Arra gondoltam, hogy majd másnap este visszajövök, és megörökítem magamnak jobb minőségben is azt, amit ma láttok. Elképzeltem egy másik kivágást is. Telefonom azonban nem szerettem volna, ha szétázik, így halogattam a kivitelezést. Néha rettenetesen naiv tudok ám lenni... :) Naná, hogy másnapra már hógolyót gyúrtak a gyermekek a padra hullott hóból is, a sima felületek pedig össze-vissza voltak taposva. Végülis érthető, hiszen olyan jó érzés, ha a friss hóba léphet az ember. Gyermekként elképzeltem, hogy így hódítom meg a világot, hiszen "ott még nem járt senki" ahová léptem. :)
Azóta eltelt több, mint egy év, de az élmény teljesen tisztán az enyém. Olyannyira, hogy amikor megtaláltam ezt a képet, újra éreztem a friss hó illatát, és a békét, ami egy jóleső pillanatban kristályosodott belém.

Ha már hó, akkor íme egy jeges link:
http://www.origo.hu/utazas/20100119-europai-utazas-siturizmus-jegbarlang-ausztria.html
Olyan csodás helyek vannak a világon! Milyen jó, hogy van net, és van, aki megörökíti és felpakolja ezeket! :) Így mi is részesei lehetünk a látványnak... Ez valahol nagyon jó dolog ám! :)