Várkonyi Károly. Ő volt az első példaképem. Igaz is. Csak semmi múltidő! Mert bár 2001 óta nem foglalkozik földi dolgokkal, azóta is az egyik példaképem. Kedves volt, egyenes ember, aki tudta értékelni a jó borokat. Tiszta jellem, sok-sok egyéb adománnyal. A legnagyobb tehetsége a kreativizmus volt, ami sokunknak okozott örömöt. Rajongótábora pont Debrecenben, ahol élt, nem volt túl nagy. A világon azonban sokan ismerték el művészetét.
Számomra Ő a Grafikus és Festőművész. Imádom a linómetszeteit. Régebben nagyon szerettem volna megtanulni ezt a technikát, de a metszőkéseimet aztán csak zöldségszobrászat eszközeként használtam. Már láthattatok pár alkotásomat, a krokodil és béka is ezek segítségével készült - most elárultam magam Nektek! :)
Károly bácsi egy színház öltözőjében született 1913. 01. 13-án. Már akkor közel akart kerülni a művészethez, biztosan csak ezért... ;) De jó is lett volna tegnap felköszönteni. No, azért gyújtottam egy gyertyát. Talán látta odafentről.
A kiállítás január 24-től február 12-ig látogatható,
8 és 20 óra között naponta az Egyetem tér 2. szám alatt.
Ha nem tudtok ott lenni, olvassátok el az emlékére Csokonaitól a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című verset. Ez volt a kedvence...
Alább pedig láthatod kedvenc képemet Tőle. Címe: Tavasz 
Hamarosan keretbe fog kerülni. Már körvonalazódik bennem, hogy hova tegyem. Reményt ad ez a mű. Az újjászületés, az örök körforgás egy képben... Tökéletes!
Drága Anni néni! Mielőbbi jobbulást, jó egészséget kívánok Rudi bácsinak is.
