A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre.
A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.

Pár hete fedeztem fel újra ezt Paulo Coelho könyvében. Már egyszer olvastam Az ördög és Prim kisasszony történetét, de most megint a kezembe akadt, és amikor belelapoztam itt nyílt ki. Imádom Paulo Coelho-t. Bár néha megdöbbent, hogy mennyire pontosan meg tud fogalmazni érzéseket, helyzeteket. A minap is Anyával a Sparban vásárolgattunk ezt-azt, aztán a kassza felé menet megláttam, hogy egy amolyan határidőnaplót is kiadtak az idézeteivel. Fogtam, felolvastam exhasperkábé oldalról egy idézetet, mire Anya is felvett egy példányt, és egy olyan választ kaptam, ami mindkettőnket megérintett. Végül nem vettük meg, mert túl drága volt. De még nem biztos, hogy nem megyek vissza érte... ;)

Döntések. Nem mindig választhatunk. Sokszor kell elfogadnunk mások döntéseit. Ha mégis ránktalál az a szerencsés véletlen - bár, mint tudjuk, véletlenek nincsenek - hogy megadatik a választás joga, a legtöbb esetben nem élünk vele, vagy épp rossz döntést hozunk. Minden rossz azonban szolgálja fejlődésünket. Elveszíthetünk egy lehetőséget, és ugyan azzal a döntéssel azonban nyerünk 100 másikat. Figyelnünk kell az apró dolgokra, mert ezek magukban rejtik, mit veszíthetünk, és mit nyerhetünk.

Idén sok döntést kellett meghoznom. Voltak közöttük olyanok, amelyek alapvetően változtattak rajtam. Na de hogy is mondja kedvenc nemsokára koncertező csapatom?

Ha magadba nézel és azt látod, hogy a szíved tiszta,
Akkor jó az út, amin jársz, és többé ne is fordulj vissza... 

Nincs bennem harag, sem bosszúvágy, sem más negatív cucc. Úgy érzem, megtettem mindent, és ha kevés volt, hát nem baj. Elbuktam volna? Nem, semmiképp! Azt hiszem csak akkor veszít igazán az ember, ha kihagyja a lehetőséget, amit igenis ki kell használni, hogy boldog legyen. Ha közölnék velem, hogy ennyi, holnap vége lesz a világnak, azzal a biztos mosollyal köszönhetek el, hogy tudom, legalább megpróbáltam. 

Hogy mit hoz a jövőm? Nem tudom. No de ezt senki sem tudja, hála Istennek. Így a remény, hogy még sok szép napot fogok együtt tölteni azokkal, akik fontosak nekem, az enyém marad, és ez az egyik legjobb dolog, amit kitaláltak nekünk odafent.