Pogácsa. Az örök süti, ami vagy nagyon jól sikerül, vagy nagyon nem. Gyermekkorom óta rajongok Nagymami pogijáért. Gyermekként a csokit nem nagyon szerettem, talán így máris jobban kell éreznetek a súlyát kijelentésemnek. Két féle ember létezik, aki alapvetően sós-szájú, meg a másik faj, aki édes. Persze az évek alatt én is "átigazoltam", hiszen aki ismer is kicsit, tudhatja, hogy imádom a fagyit! :) Azt meg sós változatban asszem még elképzelni is elég perverz dolog lenne... És az se mindegy, hogy milyen. Válogatok, na de amíg kettő van, miért is ne?! Tedd csak a szívedre a kezed, Te is pont ilyen vagy! :)
Szóval pogácsa. Akár hányszor süt Mami, valahogy mindig elfogy mind, ennek ellenére Neki sosem ízlett, mindig csak úgy mondja: "ez a rongy pogácsa, most se sikerült..." Ha lenne annyi hajam szála, ahányszor hallottam, hogy na Ő aztán nem süt többet, mert ilyen, meg olyan rossz... :D Vicces!
Szóval ha évek óta keresel egy jó receptet, akkor íme, legyen a Tiéd!
Hozzávalók:
1 kg liszt
50 dkg RAMA
5 dkg élesztő 1 dl tejben felfuttatva
1 csomag sütőpor
3 tojás sárgája
450 g tejföl
3 lapos kiskanál só
A lisztet a sütőport egy tálba átszitáljuk, majd elkavarjuk a sóval. Jöhet a RAMA, amit szépen elmorzsolunk az előbbiekkel. Egy kis lyukat képezek a RAMA-s liszt közepébe, ebbe teszem bele a tejfölt, a tojások sárgáit és a felfuttatott élesztőt.
Kezdőknek: (nem tudom írtam-e már, szal a tudás anyja bizti nem én lennék... :) )
Hogyan futtassunk fel élesztőt?!
Langyosítsunk 1 - 1,5 dl tejet, - a receptek általában jó támpontot adnak - morzsoljuk bele az élesztőt. Tegyünk bele egy - két csipetnyi cukrot, akkor is, ha a recept külön nem írja, és szórjunk a tetejére egy kevés lisztet.
Tudtad? Az élesztő nem más, mint élő mikroorganizmus, gomba. Az élesztő folyadékkal érintkezve aktiválódik, és gázokká alakítja a hozzáadott cukrot, majd a lisztben való természetes cukrokat is. A keletkező gázok emelik fel a tésztát a kelesztés alatt. Tehát fontos, hogy ideális körülményeket biztosítsunk. Köztudott, hogy az élesztő melegben fejti ki hatását. Forró tejben azonban az élesztőgombák elpusztulnának. Ezért a tej optimális hőmérséklete 36°C. Ha túl hideg a tej, azzal bajt nem csinálunk, ám tudnunk kell, hogy ez a kelesztési folyamatot nagy mértékben belassíthatja. Én nem szeretem a por-változatot, mindig friss élesztőt használok. Általában Budafok-ot.
Amikor pedig azt írtam, hogy a receptek jó támpontot adnak, mennyi tejet használj, arra gondoltam, hogy amennyi tejet ír, én általában az összeset meglangyítom, hogy az élesztő felfutását ne zavarja meg a hozzáadott hideg tej. Ez csak egy tipp, ha akarod - betartod, ha nem, hát úgyse fogok ott állni, és a kezedre koppintani. :)
Elkezdjük összeállítani a tésztát. Ha összeáll, még nem biztos, hogy jó lesz az állaga. A receptben fel nem tüntetett plusz tejjel kell lágyítanunk rajta. Egy-két maréknyi elég szokott lenni. Igen, maréknyi... Mami is így adagolja! És innen sajna bármennyire is szeretnék, nem segíthetek mindazoknak, akiknek nincs egy kevés előtapasztalata kelttésztákkal. Ezt ugyanis érezni kell. Olyan legyen, ami nyújtható, de lágy. Ebből lesz szép finomság!
Ha mindezen túl vagyunk, pihentetjük 0,5 - 1 órát.
Egy lisztezett deszkán elnyújtjuk, késsel bevagdossuk hosszanti irányban, majd szaggatjuk és tepsibe, sütőpapírra tesszük. Tojással megkenjük a tetejét, esetleg tehetünk rá reszelt sajtot is. Eláruljak valamit? Én úgy szeretem, ha érzem kívülről rajta a sót. Szal én enyhén a sajátomat meg szoktam sózni még sütés előtt. Próbáld ki pár darabon, hátha ráérzel az ízére...
Közepes lángon szépre sütjük.
Nemrégen kaptam egy receptet Zolitól, ami kísértetiesen hasonlít erre, amit írtam, de még nem sütöttem meg, így addig a Nagymami receptjét kapjátok "csak"... :)
